Az elmúlt évek – évtizedek – elég sok fordulatot hoztak azon a téren, hogy a technológiát, a módszertanokat, vagy az emberi szerepvállalást helyezik-e fókuszba a siker zálogaként.
Ilyen hullám volt például az agilitás felívelése és átalakulása, ami után most újra a módszertanoké talán inkább a főszerep, vagy az éppen ügyeletes technológiai hype-cycle csillagok feltűnése – legyen az a low-code / no-code vagy legújabban az AI tündöklése -, és az ezeket rendszeresen követő kijózanodás.
Megéltük közben a COVID és home-office okozta sokrétű átalakulást, ami elemi hatást gyakorolt a csapatokon belüli és csapatok közti együttműködés terén. Emellett pedig örökzöldként zajlanak a háttérben stratégiai viták a kész célszoftverek vs. egyedi fejlesztések, illetve belső vs. külső erőforrásokra támaszkodás témákban is.
Ebben a dinamikusan változó környezetben szeretnénk egy kis friss áttekintés adni, mit látunk MIKRUM részéről mértékadónak. Sőt előre el is áruljuk a végeredményt, amit igyekszünk alaposan alátámasztani: “a humán faktor” szerepe egyre meghatározóbb már ma is, és a jövőben ez egyértelműen tovább fog fokozódni szerintünk és a szakirodalom szerint is.
Természetesen a módszertanok és minőségbiztosítás szerepe kiemelkedő, hiszen főleg a mai turbulens környezetben nagyon fontos, hogy minden kalkulálható és váratlan eseményre a lehető legjobban előkészüljünk. Legyen ez a kihívás akár a célok megváltozása, a folytonosan mozgásban lévő eredmények naprakész dokumentálása, vagy akár a fluktuáció kezelése, hiszen hosszú távú projekteken ez is elkerülhetetlen szempont.
Viszont legalább ilyen hosszú az a lista, amely az emberi tényező fontosságát emeli ki. Következzen néhány kiemelt téma, amelyeknek nagyon fontos gyakorlati hatása lehet:
a komplexitás folyamatosan nő. Nem tudunk már “kis dobozokban” működő munkatársakat és pozíciókat hatékonyan működtetni. Meg lehet próbálni, de az, hogy proaktív, motivált munkatársak vegyenek részt a munkában, akik nem állnak meg az első a hivatalos munkaköri leíráson túlnyúló vagy eddig nem látott atipikus helyzetnél, ez nagyon komoly hatással van a szervezet vagy adott projekt eredményességére.
Szorosan ehhez kapcsolódik a problémamegoldás (és ma már a reziliencia) témaköre. Pár mondattal ezelőtt szándékosan kiemeltem a módszertanok és minőségbiztosítás fontosságát, mert nem szeretném a két témát, az emberi faktort és váratlan helyzetek kezelésének képességét, illetve a másik oldalon a tervezett, átgondolt, minőségbiztosított működés súlyát szembe állítani, mindkettőnek megvan a maga szerepe és fontossága, de minden tapasztalt vezető tudja, hogy nincs 100%-os védelem, és ekkor a csapatszellem és egy-egy kiemelkedő teljesítmény tud igazán segíteni és visszaterelni a folyamatokat a megfelelő mederbe.
Fontos ebben a listában kiemelni a tanulás képességét. Amikor ilyen gyorsan változik mind az üzleti, mind a technológia környezet, a rugalmasság nagyon nagy szerepet kap. Régen is számított, hogy egy-egy csapaton belül volt-e elegendő olyan kolléga, akik a frissességet biztosították, behoztak megfelelő innovációt, friss híreket a közös munkatérbe. Ma már szinte megfordult a helyzet, és ez nem egy “nice to have” képesség, szolgáltatás, hanem alapvető feladat, és az is, ami ezzel jár, a csapatnak képesnek kell lenni együtt alkalmazkodnia.
Még egy aspektus: a kommunikáció. Akár a problémamegoldás kapcsán is felhozhattam volna, 10-20 éve még tipikus volt az “ügyeletes zseni” típusa, akihez mindenki fordult váratlan problémák esetén. Persze, ma is fontosak, és nagyon jól tesszük, ha felkaroljuk ezeket a kivételes tehetségeket, ehhez nem fér semmi kétség. De ha megnézzük, ma milyenek a tipikus problémák, az új kommunikációs térben sokszor többet ér, ha kérdezni tudunk, legyen ez a stackoverflow, vagy a szomszéd asztalnál ülő kolléga, esetleg a beszállító partnerünk megfelelő munkatársa. Az csak egy járulékos előny, hogy így kevesebb lesz a bottleneck a munka során, ahelyett, hogy betennénk a sorba a problémát, ami a megoldóemberünkre vár. Amellett, hogy sokkal több csatornán, sokkal gyorsabban, több segítség elérhető, azt is fontos látni, hogy a kérdések zöme nem is igazán ilyen típusú megoldó rutinokat igényel, hanem – gyakran akár interdiszciplináris kérdésekben – csapatok, szervezeti egységek, partnercégek közti hatékony kommunikációt. Egy-egy félreértés tisztázását, egy igény pontosabb megértését vagy megfogalmazását.
Összegzéséként elmondható, hogy nehezen mérhető soft téma a humán faktor, és a példák nagy része a tudatos vezetők számára magától értetődik, de talán pont ezért éri meg így csokorba szedni a példákat, hogy ne csak egy félig a háttérben maradó, letudott témaként kezeljük. Megérdemli, hogy időről időre kimondjuk és tudatosítsuk, hogy az emberi hozzáállás, értékrend, soft skillek mennyire fontos – és egyre fontosabb – részét képezik a technológiai és módszertani szempontok mellett az informatikának!
